Szendvicsgeneráció, együttélés, időskor — mind-mind tabutémának számít, ezért a Generációkon át Jakupcsek Gabriellával beszélgetéssorozatban arra keressük a választ, hogy milyen szemléletváltásra van szükség az idősgondozás terén.

A beszélgetéssorozat első részében már szó esett az öngondoskodásról, az időskor fogalmáról és az erről szóló beszélgetések nehézségeiről is. A második adásban az időskori mentális és fizikai változás felismerése, elfogadása és az aktív élet biztosítása van a fókuszban.

„A segítségnyújtás lehetőségét meg kell tanulnunk oly módon felkínálni, hogy ne legyünk tolakodóak. Nyújtsunk biztonságot a jelenlétünkkel, hogy bizalommal forduljanak hozzánk szeretteink” – hangsúlyozza a mai adásban Vízvári Csilla, az IRMÁK Nonprofit Kft. vezetője, a Civilút projektvezetője.

Az adás fő kérdései, hogy mikor kezdünk el foglalkozni a saját életünk minőségével, hogy tudjuk-e, mire is vágyunk valójában. Lehet-e például sportolni idősebb korban? Határt szabhat-e ennek a genetikai állományunk?  Nem utolsó sorban pedig merünk-e, tudunk-e segítséget kérni, ha szükséges?

Az öngondoskodás lényege

Az öngondoskodás ugyanis nemcsak arról szól, hogy hogyan akarunk, tudunk élni, hanem azt is el kell döntenünk, hogy milyen mentális és fizikai állapotban akarjuk eltölteni az időskort. A közösséghez való tartozás éppen ezért nagy szerepet játszhat abban, hogy minőségi életünk lehessen 65 éves kor felett is.

A Generációkon át második részében Jakupcsek Gabriella beszélgetőtársai Vízvári Csilla, az IRMÁK Nonprofit Kft. vezetője, a Civilút nonprofit szervezet projektvezetője, Huszár Viktória, a Golden Palace Göd ügyvezetője és Andor Zsófia dietetikus.

Hasonló tartalmakat  ITT és a YouTube-csatornánkon talál. Ha tetszett a cikkünk, ossza meg másokkal, és kövessen bennünket a  Facebook- , valamint  Instagram-oldalunkon  is.